Az inkák smaragdja [antikvár]

Részlet a könyvből: A kígyóvadász Kissé szokatlan megállapításképp hangzik, hogy egy óriáskígyó, - valódi, hatalmas sárga-vipera - késztette kutató expedícióra az inkák kincsének keresőit. Szokatlan, de tényleg így volt. Május egyik legszebb éjszakáján történt ugyanis Cornwalkban, hogy a "nagy" Jim Donegan, - vagy amint az őszinte köznép nevezte, - a zsibárus-király - kinn üldögélt oszlopos tornácán s felsőbbséges nyugalomban teljes kényelemben, papucsosan, hálósipkásan pipázgatott s nagyokat pöfékelt kukoricaszár pipájából és szinte fürdött a holdvilág ezüst folyamában. Valószinüleg nem is hallotta azokat a türelmetlenül siető lépteket, amelyek a csöndes éjszakában messzehangzóan dobogtak s egyre közeledtek, míg végre az árnyékból hirtelen hatalmas, legalább is százkilencven centiméter magas, bár kissé meggörnyedt férfi bukkant elő. Ez, a sötétből előkerülő ember rendes, tiszta ruhát viselt, csak magas, szürke kalapján látszott meg az idő múlása, legérdekesebb azonban az arca volt: Hosszúkás, símára borotvált arc, széles állkapoccsal és olyan merészen kiálló, az egész arcot domináló sasorral, amelyet sehogy sem lehetett összhangzásba hozni tengerkék gyermekszemeivel és kimért, hangsúlyozott beszédmodorával.