Az olajkirály [antikvár]

Ha El Paso del Norte-ból a Rio Coloradón át Kaliforniába akarunk jutni, mielőtt Arizona fővárosába, Tucsonba, érünk, át kell haladnunk a régi San Xavier del Bac misszión. E telephez kis falu simul, melyben történetünk idején papago-indiánok laktak. Szorgalmas, békés, a fehérbőrűek iránt jóindulatú törzs fiai voltak a papagok, de sokat szenvedtek a fehér söpredéktől, mely valósággal elárasztotta Arizonát. A fővárosban állomásozott ugyan két század katona, de ezek egyrészt kevesen voltak, másrészt maguk is örültek, ha a fegyveres csavargók békén hagyták őket. A misszió melletti faluban a többi között letelepedett egy írországi ember, akit nem jó szél hozott Arizonába. Boltot nyitott, s azt állította, hogy különféle árut tart raktáron, de valójában csak pálinkát lehetett nála kapni, melyet ő maga kevert. Ezért egyszerűen csak méregkeverő-nek hítták. Egy gyönyörű kora tavaszi napon, rosszkedvűen, egyedül üldögélt vályogból épített kunyhója előtt, az egyik asztal mellett. Üres poharával megkopogtatta a gyalulatlan asztalt, s midőn senki sem jelentkezett, dühösen bekiáltott a nyitott ajtón:- Hollá, vén boszorka! Süket vagy? Brandyt akarok, brandyt!