Az uj nevelő [antikvár]

Részlet a könyvből: Gyulával ketten éppen a kis kertünkben szorgalmatoskodtunk. Ott volt a házunk mögött levő nagy kert végében. Nem is volt nagy, csak akkora, mint egy ebédlő asztal, de nyílott benne mindenféle virág, meg egy szép almafacsemeténk is volt, a mit magunk ültettünk. Gizike hugunk egy kis kantában hordta nekünk az öntöző vizet. - No lám! - kiáltotta Gyula egyszerre. - Valaki jár a kertemben? Mindjárt megfogom zálogolni. Az a valaki, a kit a bátyám meg akart zálogolni, egy jókora csiga-biga volt. Ott kúszott az almafánk törzsén, ezüst csillogású nyomot hagyva maga után. - Mit akarsz a csigával? - kérdezte Gizi aggódva. - Odaadom a kertész kis lányának, hadd játszszék vele. - Azt ne tedd, - kérte a hugunk. - A kis baba még nem tudja, hogy csúszó-mászónak is fáj, ha megkínozzák. Add inkább nekem a csigát, majd odateszem a puszpáng közé, hadd örüljön szegényke az életének. Gyula odaadta...