Az utolsó kurucz [antikvár]

1703-ban esett meg Károlyi Sándorral a dolog, hogy Pálffy János példájára erősen megirigylette a bécsiek grácziáját. Különb-e, magyarázgatta, ez az ember, még ha század magával van is a grófi familiában, mint a Károlyiak? Ha az is érdem (már pedig az!), hogy hosszu, hegyes végü ujjaival olyaténkép forgatja a kalamust, hogy a méltóságos urak, asszonyságok elképedve olvassák utána a tulajdonkezük irását, s jutalmul aranyos, bársonyos székbe ültetik Pozsony városában: mi lesz a sorsa annak, a ki a maga szakállára szalad át a lengyel határra s onnan irja halálhirét a fölzendült magyar hazának?