Az utolsó mohikán [antikvár]

Részlet a könyvből: Az árulás. A tizennyolcadik század derekán kemény harcot vivtak egymás ellen az északamerikai gyarmatok. Ezek részben a franciák, részben pedig az angolok birtokában voltak akkor. Az ellenségeskedő gyarmatokat terjedelmes, zord erdőségek választották el egymástól. Persze ez nagyon megnehezítette a hadakozást. Néha hónapok is elteltek, valamig sikerült az ellenséges csapatoknak a sűrű és úttalan rengetegen átvergődni. S csak ezután nyilott alkalmuk, hogy egymással megmérkőzzenek. De nem is volt vidék a gyarmatokon, ahol annyira dúlt volna a kegyetlen és véres harc, mint éppen a Hudson forrásai és a szomszéd tavak között elterülő földeken. Valami három évig folyt már a háború, azonban csaknem minden csatában a franciák voltak a győztesek. A sok vereség szörnyen lesújtotta az angolokat, akik végre már csupán két kisebb erősségre támaszkodtak. A két erősség alig feküdt öt órányi távolságra egymástól. Az Edward nevű erősséget Webb tábornok védelmezte, mintegy ötezer emberből álló őrséggel. A George-tó partján fekvő William nevű erősségben pedig Munro tábornok állott harcra készen, alig egy ezred katonasággal.