Az utolsó mohikán [antikvár]

ELSŐ FEJEZET HÁBORÜ ESZ AK-AMERIK AB AN Mintegy kétszáz évvel ezelőtt az európai hatalmak véres harcokat vívtak egymással az észak-amerikai földrész területén azokért a gyarmatokért, amelyek később Egyesült Államok és Kanada néven szerveződtek országgá. E háborúknak az volt a legfőbb sajátossága, hogy a küzdő felek előbb az ősrengeteg akadályaival és veszélyeivel kerültek szembe, s csak azután mérhették össze fegyvereiket. Franciaország és Anglia ellenséges tartományait óriási és látszólag áthatolhatatlan erdőségek választották el egymástól. A francia és angol gyarmatosoknak, valamint a velük együtt harcoló sorkatonáknak gyakran hónapokig kellett küzdeniük a folyókkal, vízesésekkel, a hegyvidék meredek hágóival, hogy végre szemtől szemben, harciasabb jellegű mérkőzésben bizonyíthassák be a bátorságukat. De az indián őslakosság türelmét és önmegtartóztatását véve például minden nehézséget leküzdötték, s végül nem akadt olyan sötét erdő, olyan elhagyatott, titkos hely, ahová be ne törtek volna, hogy a távoli Európa uralkodóinak bosszúszomját kielégítsék, vagy hogy elősegítsék e koronás fők hidegvérű és önző politikáját. Kegyetlen és vad háborúk dúltak ebben a korban mindenütt. De talán sehol sem volt olyan izgalmas és olyan veszélyes a hadviselés, mint a Hudson-folyó forrása és a mellette levő tavak között elterülő vidéken. A természet itt aránylag könnyebb felvonulási terepet biztosított a katonaságnak, s ez persze nem kerülte el a küzdő felek figyelmét. A hosszúkás alakú Champlain-tó mélyen benyúlt Kanada határai felől a szomszédos New York-tartományba, s a franciák kényelmesen lehajózhattak vizein. Ezzel felerészben már meg is tették az ango-