Az utolsó mohikán [antikvár]

Részlet a könyvből: Az északamerikai gyarmatháborúk idején melyeket Anglia és Franciaország vívott egymással oly tartományért, mely végül egyiküknek sem jutott maradandó birtokába, a Hudson folyam és a szomszédos tavak közti vidék volt a legtöbb kegyetlenség és véres ütközet színhelye. Kanada határaitól a Champlain s ezt folytatva délen a Horikán tava nyúlt el, természetes út gyanánt, a vidék közepéig, s a Horikán déli részét több mérföld hosszúságú hegygerinc kötötte össze a Hudson partjaival oly helyen, ahol a folyam vize már hajózhatóvá kezd lenni. E vidéken több apró erőd épült, melyeket elfoglaltak, visszafoglaltak, földig lerontottak és újra fölépítettek, a harc változó szerencséje szerint. A háború harmadik esztendejében, amikor történetünk kezdődik, az angolok harci kedve csüggedőfélben volt, mert a franciák egyre-másra aratták a diadalokat. Két erőd volt még angol kézben a Horikán tava és a Hudson folyam között. Az egyiknek a Henrik-Vilmos erődnek, a tó partján, az öreg Munro tábornok volt a parancsnoka. Az erődben csekély katonaság volt összpontosítva. A másik erődben, az Edwar-várban, Webb tábornok parancsnokolt mintegy 5000 főnyi katonaság fölött. A két erőd körülbelül öt angol mérföldnyire volt egymástól.