Babits Mihály összegyűjtött versei [antikvár]

Élei enyhén kopottasak, előzéklapján névbejegyzés.
A ​kötet Babits lírájának ez idő szerint legteljesebb gyűjteménye. Törzsét természetesen azok a költemények alkotját, amelyeket Babits 1937-ben Összes versei véglegesnek szánt kiadásába felvett, vagyis a költő életében megjelent kötetek anyagát, az eredeti kiadások sorrendjében és beosztásában (tehát nem időrendben, sokkal inkább a sajátosan kialakított ciklusok rendjében). Ehhez a törzsanyaghoz kapcsolódik a Jónás könyve, majd a posztumusz költemények Hátrahagyott versek címen. Legnagyobb újdonságként kétségkívül a fiatalkori, közvetlenül a századelőn keletkezett versek közlésével szolgált. Babits poétikai fejlődése általuk nemcsak teljesebbé, de érthetőbbé is vált: a századvég szimbolista, impresszionista lírikusa, az érzékeny, szubjektivisztikus, kissé „reviczkys” hangulatú versek költője fokozatosan alakul át az első, 1909-es kötet immáron teljesen huszadik századi, „objektív” költőjévé, hogy elinduljon azon az úton, amely a Recitativ és a Nyugtalanság völgye állomásain keresztül a Sziget és tenger modern klasszicizmusáig, illetve a Versenyt az esztendőkkel lépett, megrendítően fájdalmas, „érett”, „öregkori” remekléséig vezet.