Bábszinház [antikvár]

Részlet a könyvből: — Hékás! Mit tátod azt a barlangnak is beillő szádat? Mit mereszted azt a cipőgombszemedet? - Ha téged látlak, mindörökre elmegy a kedvem a gyönyörű színészélettől. Mi is ütött jóravaló igazgatónkba, hogy a mi díszes társaságunkban megtűr egy ilyen szomorú, kopott fickót. — Aztán még nem elég, hogy ilyen lehetetlenül rút és ütött-kopott, de még szemet mert vetni a társulat legragyogóbb bábujára. No de majd segítünk rajta, hogy ne sokáig rontsa itt a levegőt! így zajongtak a híres-nevezetes Tipp-Topp Mester Bábszínházának díszes K tagjai. Aztán nagy peckesen elvonultak. Az, akit ilyen kegyetlenül lepocskondiáztak, pedig ott maradt szinte megsemmisülve bánatának és szégyenének súlya alatt. Ha most igazságos és őszinte akarok lenni, akkor én is hiába keresnék magamban egy-két vigasztaló szót a szegény nyomorult számára. Mert hát szó, ami szó, Mihók nem volt valami szép legénynek mondható. Nagy feje úgy mozgott a vékony nyakán, mint egy jókora fehérrépa. Vállai esetten lógtak a foltozott-vedlett inge alatt. Nadrágjába pedig három Mihók is belefért volna. Pár szál haja, krumpliorra paprikavörösen virított. Szája egyik végétől a másikig pedig három mérföld járás esett. A feje búbján hetyke kis cilinder, lábain pedig hatalmas cúgos A/ cipő éktelenkedett. Mondom, Mihók csúnya volt rettentően csúnya. Ámbár azt is mondhatnám, hogy az ő mesterségéhez éppen ez kellett. Mihók ugyanis bohóc volt. Meg kell vallanom, hogy bohóc volt ugyan, a szája megtévesztésig nevetésre állt, ám