Balázs történetei [antikvár]

Mouiarak/ Apu az egyik reggel munkába menet hallotta a rádióban, hogy hétvégén valamilyen madarász egyesület madárnézést szervez. Szólt nekem, és én ennek nagyon örültem, mert felnőtt koromban majd állatokkal szeretnék foglalkozni. A gyülekező egy vasútállomáson volt, de mi nem vonattal, hanem kocsival mentünk oda. Már legalább százan várakoztak a helyszínen, sokan közülük zöld ruhában, hatalmas állványra szerelt távcsövekkel meg nagy fényképezőgépekkel felszerelkezve. Egy bácsi volt a vezető, mondta, hogy igazából nem számítottak ilyen sok emberre, mert a madarak félős állatok, de ha már ennyien összegyültünk, akkor induljunk el, és csak arra kér minket, hogy csendben legyünk. Még röviden azt is elmondta, hogy először egy tóhoz megyünk, és felsorolt hét-nyolc fajta madarat, amelyek ott élnek, aztán a repülőtér mellé sétálunk majd, ahol sok ölyv lakik, és ha szerencsénk lesz, akkor még vadászat közben is láthatjuk őket. Ez nagyon érde-