Bővebb ismertető
Előszó
Az ember végveszélybe sodorta a bálnákat. A ternnészetvédők és az állatbarátok óriási energiával és bizakodó hittel vállalkoztak arra, hogy feloldják a közvélemény nagyfokú közömbösségét, amivel az állatok sorsához viszonyult, és minden létező eszközzel harcolnak a bálnák megmentéséért.
A bálnák Földünk legnagyobb élőlényei. Szárazföldi emlősállatoktól származnak ugyan, de az évmilliók során kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz.
Néhányan közülük például nagyon mélyre és hosszú időre képesek lemerülni, s hosszú távú vándorlásban az összes emlősállatot lekörözik. Bonyolult, hangadásra épülő tájékozódási rendszerrel igazodnak el a mélyben, és több száz kilométerről tudnak énekelve beszélgetni egymással. Segítik sérült és beteg fajtársaikat. Játékosak és intelligensek, ahogyan arról a delfináriumok előadásain is meggyőződhetünk. Rengeteg történetet ismerünk a delfinekről (így nevezik a cetek nagy csoportján belül a viszonylag kis testű példányokat, a fogasceteket), amelyek segítettek a bajba jutott embereken.
Az efféle segítséget igen csúnyán „háláljuk meg" ezeknek a tengeri emlősöknek. Különösen a sziláscetek közé tartozó bálnák jártak rosszul. A bálnavadászok évszázadokon keresztül üldözték ezeket az óriásokat, egészen a Jegestengerig merészkedtek, hogy húsukért és zsírjukért leszigonyozzák és feldarabolják őket. Évről évre bálnák tízezreit ölték meg így, míg néhány fajuk teljesen ki nem pusztult, és az életben maradottak száma is igen megcsappant. Csak néhány éve léteznek olyan nemzetközi egyezmények, amelyek védik e hatalmas tengeri állatokat.
A Mi IVIICSODA sorozat e kötete áttekintést nyújt a cetek testi felépítéséről és viselkedéséről, bemutatja, hogyan vadásztak és vadásznak rájuk, s legújabban mi történik védelmük érdekében.
Reménykedjünk, hogy sikerül megmenteni a ceteket: már csak azért is, mert még mindig ijesztően keveset tudunk ezeknek az elragadó és intelligens állatoknak az életéről és szokásairól: a viselkedéskutatók és biológusok előtt még igen sok nyitott kérdés áll.