Bambi [antikvár]

Részlet: "A sűrű közepén született, az erdő egyik rejtett kis zugában, amely nyitottnak látszott, holott minden oldalról lomb fedezte. Kicsi volt itt a hely, alig fért el az anyja mellett. Ott állt, vékony lábain még ingadozva, homályos szeme, amellyel nem is látott, ostobán nézett előre, a fejét lógatta, reszketett s még bódult volt egészen. - Milyen szép gyerek! - kiáltott fel a szarka. Odacsalták a hörrenő nyögések, melyeket a fájdalom szaggatott elő az anyjából. Ott ült a szarka az egyik ágon, a közelben és felkiáltott: - Milyen szép gyerek! - Választ nem kapott és buzgón folytatta: - Milyen csodálatos, hogy állni és járni és tud mindjárt! Milyen érdekes! Soha életemben nem láttam még ilyet. Persze, hiszen még olyan fiatal vagyok, alig egy éve szálltam ki a fészekből, mint bizonyára tudja. - Ilyen gyerek... ebben a pillanatban született s máris megáll a lábán. Csakugyan csodálatos! És előkelő! Általában, nálatok őzeknél minden olyan előkelő. És tud szaladni is mindjárt...? - Biztosan - felelte az anya halkan. - De megbocsát, ha nem tudok most önnel elbeszélgetni, sok a dolgom... s amellett fáradt is vagyok. - Kérem, nem zavarom tovább - szólt a szarka - hisz nekem sincs sok időm."