Barangolás az óceánok világában [antikvár]

2 embn napjainkra bekóborolta, felfedezte és feltárta bolygónknak minden táját, eldugott "szegletét. Bonyolult technikát alkotott, \ amelynek segítségével figyelheti, nyomon követheti Földünk négy alkotóegységének, a geoszféráknak: a litoszféra (kéreg), a hidroszféra (vízburok), a bioszféra (élővilág), és az atmoszféra (levegőburok) változásait, folyamatait, fejlődését. Trükkös kis szerkezetek, robotjárművek közlekednek az óceánok mélyén, amelyeket műholdas navigációval irányítanak. Bonyolult hanghullámokkal irányítjuk,-iitasítjuk őket olyan adathalmazok, információk begyűjtésére és feldolgozására, amelyek számunkra közvetlenül nem érhetők el. A kapott adatok elemzéséből pontosan leírhatjuk, sőt képeken is megjeleníthetjük a titokzatos mélységeket. A világűrből megfigyelhetjük műholdak " segítségével a felszíni hőmérsékletet, a jéghegyek moz-, , gását és a halak, planktonok vonulását. A vilá^ dokon át » A történelem előtti népek (maorik) kalandozásait -valószínű - a lakható, bőséges élelmet biztosító területek meghódítása motiválta. A legkorábbi civilizációk térképei arról tanúskodnak, hogy tapasztalati úton, a matematikai ismereteiket tökéletesen ¦ alkalmazva a világról alkotott elképzeléseik valósdghűek voltak (görög természettudósok). A nagy felfedezések kora a. 15. századtól, a portugál kalandozásoktól az evszaza- s^dmítható. Ezek A hajósok Afiika nyugati partjain hajózva keresték az átjárót a „fűszeres"India felé. Ezeket a próbálkozásokat a nyereségvágy fűtötte. A 17. századtól nemesebb cél, a tudományok szolgálata vezette a kalandorokat (pl. James Cook kapitány), akiket hamarosan követtek a kereskedők és a hittérítők. A 19. századtól a még fel nem fedezett. dolgok, helyek iránti érdeklődés, a kíváncsiság sarkallta a természettudósokat, a gazdasági érdekek, a technika vívmányainak tökéletesítése egyaránt megjelent az indokok között. A távíró feltalálása a kábeltársaságokat an-a ösztönözte, hogy az öreg kontinenst összekapcsolják az új hazával. Ez volt az első olyan érdek, amely megkívánta, hogy a tengerek mélyéről pontos ismereteink legyenek. A tengejfenék kutatásának az adott újabb lendületet, hogy c\ emberiség energiafogyasztása minden elképzelést felülmúlt. Az energiahordoiók felkutatására, feltárására az olajtársaságok ala^-dekévé vált ' A tengerfenék pontos ismereté. Szálljunk vízre, b^angoljunk a világ óceánjain, tengerein! Egy k^iektheli hajókázásra hívjuk az olvasót, melynek során bebarangoljuk a világtengerek múlt-j^f^elenét és jövőjét. Kikötünk teljesen ismeretlen és i^ertebb szigeteken, bepillantunk az. itt élők '-mindennapjaiba. Tengeralattjárónk segítségével a csodálatos víz alatti világot térképezzük fel. ^ Utunk során a legfontosabb iránytű a fantázia lesz! ' 1 • ¦ 11' ¦ 1 1 ,1 ' M-'V • f ii ( ' V 1\1 n< i 'I 1,, 1 í V,!k ji li-tír ¦ 'iMi 'i/f ml i' '.I i'.'i. Miiji; 1 ^ ' ¦.'! l'lij mim IM Vl; Ur, ; m-i/M' H a bolygónk felszíne egyenletes lenne, akkor 2430 m vastagon boríthatná víz a felszínét. De Földünk felszíne rendkívül tagolt. A csalaiem 20 km-es szintkülönbség (Mariana-árok 11 038 m, Csomolungma 8848 m) lehetővé teszi a változatos vízmélységek kialakulását, s az egyenletes víztükröt hatalmas szárazföldek szakítják meg. Bolygónk 510 millió km^-es felületéből 361 miUió km^-t borítanak a világtengerek. Ez 70,8%-a az összfelületnek. E hatalmas felület rendkívül fontos szerepet játszik az éghajlat kialakításában. A Nap hőjének 50%-át szállítják a trópusok és a sarkok között, mégis az óceánok planétánk legismeretlenebb részei. A szárazföldek elhelyezkedése változatos, nagyrészük az Északi-félgömbre esik, míg a Déli féltekén óriási területeken hiányoznak, s itt az összefüggő vízfelületek uralkodnak. A világtengerek nagy kiterjedésii, hatalmas mélységű, önálló medencéjű egységeit óceánoknak nevezzük. Legnagyobb a Csendes-óceán, 165 millió km^-en borítja bolygónk felszínét. Az Atlanti-óceán felealdcora, 84 millió km^, míg az Indiai-óceán 73 millió km^-rel a harmadik. Negyedikként ide sorolhatjuk a Jeges-tengert is, melynek területe 14 millió km^. Besorolása nem egyértelmű, mert definíció szerint önálló medencével kellene rendelkeznie, de az Északi-Jeges-tenger természetes határait nem tudták még kijelölni. Hozzájuk kapcsolódnak a bel- és peremtengerek. A beltengerek rendkívül zárt tengerek, míg a peremtengerek csak egy szigetsorral választódnak el a hatalmas óceánoktól. A meghatározás lényeges eleme, hogy önálló medencével rendelkezik az óceán. Felmerül a kérdés, de hol kezdődik, és hol végződik? Két lényeges dolgot el kell választani. Az óceáni medence és az óceáni kőzetlemez nem feltétlenül esik egybe. Az óceánok peremét a szárazföldek jelentik, míg az óceáni kőzetlemezek határai az óceáni hátságok és mélytengeri árkok. Ha lehetőségünk lenne eltüntetni ezt a hatalmas mennyiségű vizet a medencékből, igen változatos domborzat tűnne a szemünk elé.