Basa [antikvár]

AZ ELSŐ ESZTENDŐK Basát kölyök korában hozta be gazdája a nádasból. Egy vödör bort adott érte a számadónak, annyira megtetszett neki a hófehér, erős, zömök kiskutya. — Ebbűl nagy, erős kutya lesz. Jó kutya — mondta, a számadó, s bánatosan nézte, hogy a paraszt madzagot köt a kiskutya nyakára, s egy süvegbillentéssel eltűnik a nádas útvesztőjében De hát annyi itt a kutya, mint a tetű, hasznukat nem lehet venni, csak vadásznak, kujforognak. Meg az a kis bor is kellett. Majd kölyke-zik másikat Vigyázz, a Basa anyja. így került Basa Fodor Balázs jobbágy ember portájára. Első napokban kikötve tartották, hogy el ne szökjön: az ilyen kis kölyökkutyát annyi baj érheti; emberek ellophatják, kutyák lemarhatják, a nádasban meg farkasok martalékára eshet. Basa egész nap feküdt a madzag végin, kinyúlva, mint egy ellapított fehér süveg; s nézett a nádas felé, amely a kert végében suhogott; hallgatta zsongását, zúgását. Ha alkonyodott, halkan nyüszített, kéredzkedett vissza anyjához és 3