Bébi [antikvár]

Részlet: Liza esküvője. Teljes pompájában ragyogott a májusi napfény. Arany sugarai elárasztották a lakodalmas népet, a mely a fehér kastély terraszszerű lépcsőzetén lassú, méltóságteljesen kígyózó menetben lefelé haladt. Hirtelen megtorpant a menet. Mintha valakire vártak volna. - Bébi! - suttogta a bájos menyasszony és gyöngéden pillantott daliás vőlegényére. Szegény Bébi! - Az imént még ugy zokogott, hogy majd megszakadt a szivecskéje. Bizonyára azért késik. Az örömapa hirtelen visszafordult. Bozontos szemöldöke megrándult és mély hangon megszólalt. - Éva! A csodaszép márványelőcsarnokból visszhang csendült. - É-va! Csengő kacaj felelt erre a visszhangra. A sárgaréz korláton, mely a lépcső karfáján tündöklött, egy karcsú, fehér alak csúszott végig és mire a násznép magához tért ámulatából, már katonásan, haptákban ott is állt a rémüldöző nagynéni és a vidáman mosolygó apuka előtt, történetünk hősnője, a villogó feketeszemű, bubifrizurás B é b i.