Bébi mint nagymama [antikvár]

Részlet a könyvből: Az országúton egy nagy kutya szaladt végig. Egy hevesvérű, fiatal vadászkutya. Ebben a pillanatban egy karcsú nőalak tűnt fel a látóhatáron. Pompásan ülte meg a lovát, annyi szent! A vadászkutya nekirohant a hölgynek. - A huncut betyár! Tyras! Hát fölcsaptál útonállónak!? - kiáltott az erdőből egy férfihang. Tyras ügyet se vetett gazdája intő szavára, hanem tovább enyelgett a lovon ülő hölggyel, aki eleinte kacagva, majd erélyesen igyekezett Tyras szenvedélyes kitöréseit lecsillapítani. - No, megállj! - kiáltotta hirtelen huncut kacajjal és ügyes mozdulattal a kutya fejébe csapta puha nemezkalapját. Aztán megsarkantyúzta a lovát és úgy elrohant, mint a szélvész. Tyras gazdája az erdőszélen állott és meglepődve bámult az ezüsthajú lovagló dáma után. Az erdőkerülő halkan füttyentett. - Úgy röpül a lelkem, mintha táltoson ülne! - Milyen furcsa! Egészen fiatal! S már is ősz! - tünődött Tyras gazdája. Az erdőkerülő fölemelte a földről a kalapot.