Becky sorsa/Eljön a tavasz [antikvár]

Részlet: Az öreg postakocsi csendesen döcögött a Maplewoodból Riverboroba vezető poros országúton. Május hó közepe volt még csak, de máris oly hőség uralkodott, mint nyár derekán s Cobb Jeremiás tőle telhetően kimélte lovait, habár arról sem felejtkezett meg, hogy ő egyszersmind a városka postása is. Midőn ma reggel éppen elindulni készült a maplewoodi postahivataltól, egy asszony sietve lemászott egy kocsiról, odafutott hozzá s megkérdezte, hogy ez-e a riverboroi postakocsi s ő-e mister Cobb. A helybenhagyó válaszra az asszony intett egy kis leánynak, aki a távolban visszafojtott lélegzettel hallgatta a párbeszédet s most ugy rohant a kocsihoz, mintha félne, hogy még az utolsó percben lekéshetne. A leányka tiz-tizenegy éves lehetett, de feltűnően kicsi és gyenge volt korára. - Nagyon kérem, vigye el leánykámat Riverboroba, a nővéreimhez - mondta azután. - Ugy-e ösmeri Sawyer Mirandát és Janet. Ott laknak a téglaházban. - Oh édes Istenkém! Már hogyne ismerném!