Bécsi gyerekek [antikvár]

Részlet a műből:"Finom kis hely volt. Tulajdonképpen nem is hasonlított igazi pincéhez, ha az ember szeme megszokta a félhomályt. Valamikor megerősítették, hogy légvédelmi óvóhelynek használhassák. ezért maradt épen, amikor a ház ráomlott. Valóban furcsa volt az egész. Egy ház egyszerűen ráomlik a saját alapzatára és mégcsak egy repedés sem támad a pince mennyezetén, meg se kottyan neki. A rendes bejáratot persze eltorlaszolta a törmelék. Vakolat, cserepek, tetőgerendák elreteszelték az utcára vezető lépcsőket. De azért keresztül lehetett látni a réseken, a világosság és a hideg beáradt. A szellőzőnyílást azonban csak az vette észre, aki nagyon kitartóan figyelte a romokat. A járókelők nem gondolhattak egyebet, mint hogy az egész ház egy jókora romhalmaz.Miért is kellett volna az embernek ott csatangolnia az utcán, az embertömegben, mikor a hontalanok csapata óráról-órára, éjjel-nappal, nőttön nőtt? Ez az utca amúgysem volt forgalmas, mellékutcáit eltorlaszolták a romok. A pincéből felfelé, a résen át nem volt egyéb látnivaló, mint az arracsoszogó lábak, melyek nyugatra, vagy másfelé, keletre mentek. Szandálok, cipők, csizmák, új katonai és ócska, viseltes bakancsok, rongyokba csavart, agyonhordott férfi-, női- és gyermeklábbelik. Közbe-közbe néhány kézitaliga és gyermekkoricskerék karikázott még arra."