Bezzeg [antikvár]

Részlet: Nehéz korszakok Mi nagy család vagyunk. Apu, anyu és mi sokan, gyermekek. A nagytestvéreim kamaszok, a kistestvérem most éppen dackorszakban van. Én semmilyen korszakban nem vagyok. Sajnos. Anya azzal vigasztal, hogy csak néhány évnek kell eltelnie, és én is kamaszkorba kerülök. Alig várom! - Ajjaj! Ajjajaj! - sóhajt hosszan és elnyújtott hangon anyu. Megkérdeztem anyut, hogy apa most éppen milyen korszakban van? Azt mondta: - Apa ereje teljében lévő, középkorú férfi. Ezt én nem értem pontosan, de ahogy én ismerem apát, biztosan azt jelenti, hogy van már sok gyermeke, és sok-sok ősz hajszála is. Ezek szerint a nagybátyám még nincs ereje teljében, mert csak egy gyermeke van, ősz hajszála egy sincs. Az egy szem gyermeke is csak picur csecsemő. Ez a csecsemőség is különleges korszak, de nem érdekel annyira, mert ezen én már túl vagyok. Nagyon szeretném, ha apu még sokáig ilyen maradna. Mert amikor megkérdezik a barátaim, milyen az én apukám, azt válaszolom: - Ereje teljében lévő, középkorú férfi, és sok ősz hajszála is van. Panna elmeséli, hogy az ő apukája vállalkozó, két kocsija van, örökölt egy házat, és most vettek új bútort. Én nem tudom pontosan, hogy apu hol is dolgozik. Házunk van, kocsink is van, de apu szerint a kocsi régi, ócska tragacs, és a házat is fel kéne újítani. Irigyeltek a barátaim, és én nagyon büszke voltam, mert az összes apu közül csak az én apukámnak van ereje telje és középkora. És egyik gyerek apukájának sincs ősz hajszála. Az enyémnek még az is van. Nem is egy.