Bidpai és Lokman indiai históriái és költött beszédei [antikvár]

Amikor a keleti népek meseirodalmára gondolunk, többnyire egy, a dzsungel ág-bogához hasonlóan egymásba fonódó, tágabb mese-keretbe illeszkednek, szereplőik maguk is minden lehetséges alkalommal mesét mondanak, és ezekben a mesékben sokszor újabb mesékre bukkanunk. Ez a "keretes" szerkesztési mód Európában sem ismeretlen, de eredetét kétségtelenül keleten, feltehetően Indiában kell keresni. Bár hosszabb elbeszélésbe illesztett mesék, vagy egy-egy mesébe ágyazott újabb mese másutt, és korábban is előfordul (pl. Apuleiusnál), tudomásunk szerint mégis a Pancsatantra az első mesegyűjtemény, amely ezt az eljárást tudatosan szerkesztési módszerként következetesen alkalmazza.