Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Képzeljétek csak gyerekek, milyen furcsa dolgok történtek tavaly az állatkertben!... Május elseje tájt lehetett: egy rövid nap leforgása alatt annyi mindenféle bolondság kerekedett, hogy az összes állatok még ma is visszaemlékeznek rá és még sokáig nem fogják elfelejteni, akármilyen öregek is lesznek. Pedighát öreg állat van aztán az Állatkertben elég!... Itt van teszem azt mindjárt a vén rosszcsont, Lárifári Lóri papagáj. Azt hiszem, ő lehet a legöregebb valamennyi bennlakó állat között. Persze a magas kor nem látszik meg rajta, mert rózsaszínű tollai most is épek-szépek, fényesek: minden reggel gondosan végigsimítja a csőrével és számszerint egyenkint rakja rendbe őket: nagyon akkurátus öreg jószág őkelme. De ha jól megnézitek a szemeit: akkor láthatjátok csak, hogy bizony már nem mai csirke a vén madár: igen-igen ráncos szemhéjak alól pislog a látogatókra. - Különösen ilyenkor rosszkedvű, mikor nézők állanak a kalitkája előtt és a koráról beszélgetnek. Ezt nem szereti Lóri. Most például hárman is állanak a kalitkája előtt: ketten bámulják, a harmadik meg magyarázza. Az egyik néző egy kisfiú: öcsi a neve, mellette kislány; Médinek hívják.