Buda hőse [antikvár]

Részlet a könyvből:Buda 1672-ben. Birtok nem vala már, idegen lett a magyar otthon, Félhold kérkede szét városi tornyairól.Kisfaludy: Mohács.Ezerhatszázhetvenkettőt írtak. Buda várának megerősített falai a lemenő nap tüzes sugaraiban ragyognak, a mecsetek fehér falain pedig az esti alkony tüzes pirja lángol. A búcsúzó sugarak szemvakító ragyogással verődnek vissza a mecsetek aranyos félholdjairól és a kupolák gömbölyű réztetejéről, folyó arannyal öntve el a Duna csendesen fodrozódó tükrét. A mecsetek karcsú tornyaiból a müezzimek a naplementi imát énekelik és vontatottan szállongnak alá a magasból az ima áhítatos szavai: Allahu Kerim! Allahu akbár! La illah, il Allah, Mohammed rasúl Allah!''- Ugyancsak sietnünk kell, Hiasszár, ha még kapuzárás előtt be akarunk jutni a várba! - szólalt meg furcsa, agárvonításhoz hasonló hangon a lovasok egyike, ki egy tüzesvérű erdélyi pejen ült és a tehetős, vidéki nemes urak öltözetét viselte.