Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:Buda 1672-ben. Ezerhatszázhetvenkettőt írtak. Buda várának megerősített falai a lemenő nap tüzes sugaraiban ragyognak, a mecsetek fehér falain pedig az esti alkony tüzes pírja lángol. A bucsúzó sugarak szemvakító ragyogással verődnek vissza a mecsetek aranyos félholdjairól és a kupolák gömbölyű réztetejéről, folyó arannyal öntve el a Duna csendesen fodrozódó tükrét. A mecsetek karcsú tornyaiból a müezzimek a naplementi imát énekelik és vontatottan szállongnak alá a magasból az ima áhítatos szavai: Allahu Kerim! Allahu akbár! La illah, il Allah, Mohammed rasúl Allah!