Budapesti séták [antikvár]

Részlet a kötetből: Édes apa levele Édes jó fiaim, egy hete, hogy felhoztalak ebbe a nagy városba, Sándor bácsihoz; holnap kora reggel - ti talán még alusztok - anyácskával meg Zsuzskó húgotokkal ismét hazautazunk. Ha elgondolom, milyen üres lesz a lakásunk nélkületek...! Az asztalnál hatunk helyett majd csak hárman üldögélünk; kis szobátokban örökös csend: nem hallik majd se a lecketanulás csendes moraja, se a játék víg lármája... Előre tudom, anyával, Zsuzskóval sokat fogunk búsulni utánatok; pedig jó helyen vagytok: az én édes jó bátyámnál meg az áldott szivű Mari néninél, akik úgy szeretnek titeket, akár mi; s tudom azt is, hogy jó pár hétig még mindhármatok szeme megtelik könnyel, ha ránk meg az odahagyott otthonra gondoltok. De hisz tudjátok ti jól, én édes fiaim, hogy ez is a javatokra válik, hogy megpróbálkoztok az "idegen" élettel, (Sándor bácsi háza ugyan csaknem ép' annyira otthonotok, akár az igazi), s hogy tanuljatok, dolgozzatok, lássatok, tapasztaljatok itt fent, a fővárosban is, egy-két esztendőt. Ha becsületes munkában töltitek ezt az időt: ezek a könyvfakasztó percek hasznos órákká, a hasznos órák majd boldog hetekké, hónapokká válnak s én, valahányszor ujra látlak, mindég jobb, mindég többet érő derék gyermekeket ölelek majd magamhoz...