Bukfenc és Cézár [antikvár]

Részlet a könyvből:"Bukfenc és Cézár karácsonyaEgy havas téli reggelen Bukfenc a szőrgombolyag kis pulikutya boldog mosollyal ébredt, s miközben nagyot nyújtózkodott, ezt mondta:-Jaj, de szép álmom volt. Beköszöntött ismét a karácsony!-Nincs is már messze, talán két hétbe telik - válaszolt pajtása a Cézár névre hallgató izmos farkaskutya.-Kisgazdink, Zsolti a csegenttyűt rázta. - folytatta Bukfenc az ábrándozást -, mi pedig berohantunk a szobába, és elkezdtünk szimatolni a karácsonyfa körül.-Csak te, Bukfenckém, mert te mindig velős csontról ábrándozol és húsos koloncokról.-Igaz, nem is volt érdemes szimatolni, hisz végül tavaly is két piros kötött sapkát kaptunk ajándékba. De minek nekem télen a kötött sapka, mikor akkora hajam van, hogy báránybőr sapkának is beillene. Alig látok tőle, mindig a szemembe lóg.-Mégis viseled, egész télen a fejeden volt, mert élvezted, hogy megbámulnak benne. S ha nem voltam a közelben, külföldi kutyának adtad ki magad.-No, de serkenjünk fel - nyújtózkodott még egy nagyot Bukfenc. Kiszabadultak a fürdőszobába, nagy lubickolást csaptak, aztán a reggeli elköltése után, ismét a szobában telepedtek meg. Cézár elnyúlt a kedvenc karosszékében, pipára gyújtott, s bodor füstfellegeket eregetett. Bukfenc a szőnyegen nyugtatta állát, elmerült gondolataiba. Pajtása szavára rezzent csak fel.-Ha már szóba hoztad a karácsonyt - mondta Cézár - azon kellene töprengnünk, mit is vegyünk ajándékba a mi kis gazdinknak.-Venni sok mindent vehetnénk, de miből? Szegény kutyák vagyunk. Nem hordunk erszényt a nyakörvünkön.-Hát azt nem. De csak tudunk pénzt szerezni valahonnan. Van egy ötletem! - csillant meg Bukfenc szeme. A tévében láttam, hogy egy kutya ült az utcasarkon, kalap volt előtte, az emberek pedig pénzt dobáltak neki. Ezt mi is megcsinálhatnánk."