Célvonal [antikvár]

Hat óra negyven Leo újabban magától ébred, pár perccel azelőtt, hogy hat negyvenkor megszólalna az ébresztőóra. Keze határozottan csap le az óra ojf gombjára, a foszforeszkáló számok még csak hat óra harminckilencet mutatnak, és ő már fel is ült az ágyban. Gyors kézmozdulattal ledobja a takarót. Hideg van és sötét, de ő kiugrik az ágyból, és elindul a fürdőszobába, még a villanyt sem gyújtja fel. Magára kapja a melegítőjét, belebújik a futócipőjébe. A házra néma csönd borul, mintha az éjszaka közepén járnánk. A szülei még javában alszanak, náluk majd csak negyven perc múlva szólal meg az ébresztőóra. BCi tudja, miért, a mai napig nem szoktak hozzá, hogy ilyenkor kell felkelniük, a csörgés kirántja őket az álmukból, mint a horog a halat a tenger mélyéről. Úgy is dobálják magukat panaszosan az ágyukban, mint a halak, tapogatózva keresik a villanykapcsolót, és álmosan motyogják: „Reggel van", „Ideje felkelni". Leo már jó ideje elindult otthonról, most fejezi be a reggeli edzését, végigfutott az utcákon a park felé, aztán le a folyópartra. Kevés autó jár ilyenkor, csak pár ember lézeng odakint, a félhomály már nem éjszakai, hanem a nappal 13