Cerbengóc krónika [antikvár]

A SZELLEM SZÍNRE LÉP curi száguldott, mint a szél, csak úgy lobogott a ruhája, csak úgy csilingeltek a csengettyűk a sapkáján, és egyáltalán, lobogott és csilingelt rajta minden, ami csak loboghat és csilingelhet És most hagyjuk is egy kicsit magában száguldani, bízván benne, hogy utolérjük, miután tisztázunk néhány kérdést. Nevezetesen: Ki az az Icuri? Hova száguld? Honnan száguld? Miért száguld? Hogyhogy, mint a szél? Cerbengócia sokféle népe közül Icuri az erdei manók népét képviseli a cerbengóc királyi udvarban. Ezzel eljutottunk a második, illetve a harmadik kérdéshez és a második, illetve harmadik válaszhoz, hogy ugyanis Icuri a királyi udvarba száguld, mégpedig az Elvarázsolt Erdőből, ahol, mint afféle erdei manó, gyakran szokott bolyongani. Ha például réti manó lenne, akkor nyilván a Huzatos lapály rétjeit járná, ha vízimanó lenne, akkor a Lusta-folyóban vagy éppen a Tappancs tavakban lubickolna. De mivel történetesen erdei, hát az Elvarázsolt Erdőben szokta tölteni az idejét, mint általában Cerbengócia erdei manói. És azért száguld, mert az erdei manók (legalábbis a cerbengóc erdei manók) rendszerint vagy alszanak vagy száguldanak, a közbeeső fokozatokat nemigen ismerik. És ha már száguldanak, hát úgy száguldanak, mint a szél (ezért is állnak szeleburdi hírében, bár a