Cinege [antikvár]

Részlet:I.A kicsinek pedig azt üzenem : ő is írhatna néhanap legalább egy-két sort. olvasta hangosan és némikép lassacskán a mama. Aztán szokása szerint homlokára tolta dórtkeretes pápaszemét és fürkésző pillantása végigsiklottGabin:Igaz is, fiacskám, te soha nem írsz egyetlen testvérednek sem. Pedig ők mindig gondolnak rád. Gyere csak ide! ^^ fedezett fel gondos tekintete valami helyrehoznivalót, agyongyűröd a gallérod !Gabi kelletlenül izgett-mozgott, morgott is valamit, unta a do'got és mérges is volt.Mikor pedig anyja arról kezdett ábrándozni, hogy milyen jó is volna, ha legalább egy fióka visszarepülne az öt közül és nemcsak a legkisebb zavarná a ház nyugalmát Gabi gyorsan kereket oldott.Kint azt sem tudta dühében, mihez kezdjen hirtelen.Te kis pukkancs ! öltötték rá üyenkor régebben otthon a lányok a nyelvüket. Már amíg itthon voltak. De elmentek. És micsoda leveleket írnak ! Mintha napjában két tucat hőstettet vinne véghez mindegyik. Még szép, hogy közben őrá is gondolnak, a kicsire !Jobbra-balra rugdalta az udvar szürke, sok-sok esőtől legömbölyödött köveit. Tizenkét éves lesz nemsokára ! Ilyenkor az ember már nem kicsi. Ezt megtanulhatná végre a család ! Gabi nagyot sóhajtott! Hiszen ha csak a család nem akarná ezt észrevenni. Az még csak hagyján. De nem-^ csak a család !A baj az volt, hogy Gabi nemcsak korra legfiatalabb a hat Magyar gyerek között, de növésre is alacsony,3