Copperfield Dávid élete és viszontagságai [antikvár]

Részlet a könyvből: Legkorábbi emlékeim Az elején akarom kezdeni életemnek a leírását s ezért följegyzem, hogy pénteken születtem, éjféli tizenkét órakor. A bölcs szomszédasszonyok ebből azt következtették, hogy egész életemben szerencsétlen flótás leszek. Igaz volt-e a jövendölés vagy sem: elválik majd életem történtéből. Blunderstone-ban születtem, Suffolkban, egy szép kis kert közepén áló házacskában, édes jó szüleim házában. Ezt a házat Varjúvár-nak nevezték el, mert a kertünk végében álló magas szilfákon néhány viharverte, zilált, vén varjúfészek himbálódzott. A varjak azonban rég másfelé ütöttek újabb tanyát. Édes atyám szeme félévvel előbb lezárult e világ fényessége előtt, mintsem az enyém megnyílt. Még most is oly különös érzés fog el, ha elgondolom, hogy nem látott engem soha, és még különösebb: kora gyermekségem elmosódó emlékezése fehér sírkövére, kint a temetőben, meg arra a mondhatatlan szomorúságra, amely eltöltött, valahányszor eszembe jutott, hogy ott fekszik egyedül a sötét éjszakában, míg a mi kis szobánkban meleget és fényt árasztott a tűz és a gyertyavilág, s a ház kapuit - nem egyszer azt képzeltem, szinte kegyetlenűl - elreteszelték és bezárták előtte.