Bővebb ismertető
Részlet a műből:
o
1/1/lár elvesztettem az időérzékemet, olyan régóta zöty-• f I kölődtünk anya Opeljében, ami rendületlenül igyekezett kirázni a reggelit a gyomromból és a tudást a fejemből. Rájöttem, hogy autóban magolni nem a tanulás legeredményesebb módja, mert már vagy háromszor olvastam végig a jegyzeteimet, mégis hülyébbnek éreztem magam, mint mikor elkezdtem. És teljes meggyőződésem volt, hogy erről az alattunk lévő aszfalt gyenge minősége tehet.
- Hogy egy úthenger menne át azokon, akik ilyen ócska utat tákoltak össze! - kiáltottam fel, amikor már harmadszorra estek ki a füzetemből a táblázatos lapok.
Mondjuk lehet, hogy ezért Kis tanárnőt kellett volna hibáztatnom, aki talán azzal akart kitűnni a magyar Kisek végeláthatatlan tömegéből, hogy minden létező dolgot táblázatba szedett, és A4-es lapokra nyomtatott. A papírpazarlás megelőzésére pedig mind a két oldalra nyomtatott margótól margóig, hogy szerencsétlen gyerekek be se ragaszthassák a füzetükbe. A legtöbb osztálytársam mappában gyűjtötte ezeket a lapokat, de ehhez én túl lusta voltam. Sóhajtva felvettem a már többször meggyűrt és megtaposott papírokat.
- A munkások valószínűleg éhbérért, embertelen körülmények közt húzták fel ezt az utat egy jó évszázaddal ezelőtt.
Az idén érettségiző Kocsis Laura már kiskorában történetekkel játszott. Az első regényét negyedikben írta meg Noráról, az űrlényhercegnőről. Magyar tagozatra járt, kreatív írói kurzusokon vett részt, és a legszívesebben sci-fit és fantasyt olvas, gyakran eredeti nyelven. Egy félévig náluk lakott egy thai cserediák, a vele töltött időszak ihlette a Cseréljünk! című regényét, bár ők rögtön jól kijöttek egymással, nem úgy, mint a történet két szereplője, Emma és Nittaya.