Cseréljünk! [antikvár]

Részlet a műből: o 1/1/lár elvesztettem az időérzékemet, olyan régóta zöty-• f I kölődtünk anya Opeljében, ami rendületlenül igyekezett kirázni a reggelit a gyomromból és a tudást a fejemből. Rájöttem, hogy autóban magolni nem a tanulás legeredményesebb módja, mert már vagy háromszor olvastam végig a jegyzeteimet, mégis hülyébbnek éreztem magam, mint mikor elkezdtem. És teljes meggyőződésem volt, hogy erről az alattunk lévő aszfalt gyenge minősége tehet. - Hogy egy úthenger menne át azokon, akik ilyen ócska utat tákoltak össze! - kiáltottam fel, amikor már harmadszorra estek ki a füzetemből a táblázatos lapok. Mondjuk lehet, hogy ezért Kis tanárnőt kellett volna hibáztatnom, aki talán azzal akart kitűnni a magyar Kisek végeláthatatlan tömegéből, hogy minden létező dolgot táblázatba szedett, és A4-es lapokra nyomtatott. A papírpazarlás megelőzésére pedig mind a két oldalra nyomtatott margótól margóig, hogy szerencsétlen gyerekek be se ragaszthassák a füzetükbe. A legtöbb osztálytársam mappában gyűjtötte ezeket a lapokat, de ehhez én túl lusta voltam. Sóhajtva felvettem a már többször meggyűrt és megtaposott papírokat. - A munkások valószínűleg éhbérért, embertelen körülmények közt húzták fel ezt az utat egy jó évszázaddal ezelőtt.