Csika manó otthonra lel [antikvár]

Védőborítóján kis beszakadással.
„Volt egyszer egy manó. Csika manónak hívták. […] Csika manónak nem volt hol laknia. Szegény sokat is szomorkodott emiatt. Régebben volt egy nagyon szép skatulyaháza, de egy tavaszi napon irtóztató szél kerekedett, és messzire fújta a skatulyaházat. Pedig milyen szép volt! Melegés otthonos – mindössze a két sarkából kukucskált kifelé egy-egy picinyke szakadás. Éppen csak akkora, hogy Csika manó pont kényelmesen ki-be sétálgathatott a lyukakon. A manó egész nyáron a szabad ég alatt aludt, amúgy legényesen, ám amikor megérkezett az ősz, bizony fáznikezdett. […] Ekkor gondolt először arra, hogy új lakhely után kellene nézni.” Főhősünk tündérekkel, koboldokkal és más manókkal keveredik kalamajkába, amíg végül rátalál az igazi otthonra. Hogy hol? Megtudjátok, ha vele együtt átélitek a mesebeli kalandokat!