Csillagjárás [antikvár]

Csíllagjárás a földön Ezek a csillagok nem az égen, hanenn a földön járnak. Emberarcuk, még inkább emberke arcuk van, villódzó szemmel néznek a világba, melyet leginkább megváltani szeretnének. Meghökkentően tudnak ítélkezni, igazat szólni és néha füllenteni. Hangjuk még mutál, de akkor is, így is tiszta - egyszóval a ma gyermekei és felcseperedő kamaszai ők. Csillagjárók a földön, s a tavasz, az Oladi Tavasz minden évben, immár tizenhatodik alkalommal felserkenti őket, tollat ragadnak, vagy a számítógép elé ülnek és leírják gondolataikat; felnőttes komolysággal papírra vetik mindazt, amit környezetükről vagy a tágabb világról mondani, vallani kívánnak. Néha meg-megbillenő sorok árulkodnak igyekezetükről, amikor a gyermekkor szépségeit, megeső gondjait vetítik a felnőttek elé. Pályamunkáik - mint arról korábban már többször szóltunk - zsenge hajtásai csupán az irodalomnak, ám élményviláguk, a gyermekkor rezdülései fontos üzenetek, ezért szépek és igazak. Ezek a csillag-gyerekek nem járni, sokkal inkább vágtatni szeretnének. Nem véletlen, hogy pályamunkáikban oly sokszor szerepelnek lovak, lóversenyek és lovaglók. Álmok, csodák, varázslatok, hagyományos mesemotívumok, kitalálások mellett a valóság képei elevenednek meg írásaikban. Ötletes megoldások egész sora villan fel pályázataikban, melyek híven tükrözik az ifjú alkotók viszonyát környezetükhöz, a tágabb világhoz, a mai valósághoz. Többen írnak kutyákról, madarakról, beszélő állatokról. Sok gyermek repülni szeretne, s az álmok néha teljesítik ezt a vágyat. Ébredéskor sajnálják, hogy mindez csak álom és nem valóság. Amália története, ai Angyal volt?-\qY, kérdőjellel - a valóság és az álom keveredéséből született. Édes szülei egy tragikus autóbalesetben meghaltak, s nagynénje vette védő szárnyai alá. A kislány azonban nem szíveli az idős, beteges rokon-anyát. Egy éjjel álmá-