Csillagmesék [antikvár]

Részlet a kötetből: Nyár Tavaly nyáron kezdődött. Augusztusban voltunk nyaralni, esténként nézegettük a csillagokat. Sok hullócsillagot láttunk - váratlanul tűnnek fel, csíkot húznak az égen, és hirtelen tűnnek el. - Apa, ezek tényleg hullócsillagok? - Régiesen hullócsillagnak mondjuk őket, valójában meteorok, apró porszemcsék, amelyek a világűrből bekerülnek a Föld légkörébe. Fölizzanak és többnyire elégnek, némelyiknek egy kis darabja le is pottyan, a nagyobbak krátert ütnek a Föld felszínén... - Mi villog ott? - Az nem is égitest, csak egy repülőgép. Ez a szép halványan derengő sáv pedig a Tejút. - Miért nem láttam sosem otthonról? - A városban zavarnak az utcai lámpák, nagy a fényszennyezettség. A Tejút sokmilliárd távoli csillagból áll. Olyan sok csillag látszik benne, hogy a fényük halvány derengéssé olvad össze. távcsőben rengeteg halvány csillagot látnál. A Nap is egy csillag, csak nagyon közel vagyunk hozzá. A Tejútrendszer pedig a mi csillagvárosunk.