Csillagvonatok [antikvár]

oHallga csak Épp a Harmónia utcán futott, amikor meghallotta. Eleinte halk volt, de aztán egyre tisztábban szólt, túlszárnyalta az utcák moraját. Odakint a sötétben, túl a városon szirénahang búgott fel magányosan, akár a bálnák éneke, ő pedig erre a hangra várt. A Csillagközi Expressz bedübörgött az Arany Elágazás felől, és jöttében dalolt.Az ő sietsége így már egészen természetesnek hatott: már nem is tetthelyről menekült, csupán a vonatot akarja elcsípni. Csupán Zen Starling volt; vékony, barna srác, aki riadt tekintettel, kabátja zsebében a lopott ékszerrel iszkolt a Harmónia utcán, átcikázva a hol itt, hol ott megnyíló és összezáruló tömegen. Arcát időnként kirajzolta az ódon üvegházak közt csüngő lámpafüzérek fénye, ahogy hátrahátrapillantva szemmel tartotta az őt hajszoló drónt.Ki hitte volna, hogy az aranyműves drónt uszít utána? Eddig úgy tudta, az Ambersai Bazár kereskedői eltűrik a tolvajlást, feltéve, hogy a tolvaj csak ritkán lop ugyanabból a boltból. Mintha még portékájukidőnkénti megdézsmálását is méltányosnak találták volna cserébe azért, hogy árusíthatnak a keleti szárnyvonalak legnagyobb piacán. A Bazár emberemlékezet óta ígéretes vadászterületet nyújtott e roppant város aljanépéből mindazoknak, akik hozzá hasonlóan fiatalok voltak, merészek és becstelenek.