Csipet és Bogyó a pácban [antikvár]

Első fejezet, afrtelyben Bogyó dilefrimába kerül, és szokatlan ismeretséget köt - Gyerünk, Bogyó! Sikerülni fog, hiszen ez tündérgyerekjáték! Elánia a hatalmas lépcső legtetején állt, mely három emeleten keresztül vezetett a tündérpalota kupolájába, a lánya pedig a legalján a csarnokban, pontosan a terem méretű, pompás csillár alatt. Az volt a feladata, hogy odavarázsolja magát az anyjához. Ez pofonegyszerű gyakorlat! Elánia nem tudta, hogy Bogyó előző nap visszaszerezte a varázspálcáját, amelyet hat héttel ezelőtt Csipetnél, a barátnőjénél felejtett, az emberek világában. Ott lapult a varázspálca a ruhája ujjában, de tudta, hogy ezzel ellenszegül a tündérek akaratának, hiszen meg kell végre tanulnia hibátlanul varázsolni, méghozzá varázspálca nélkül. Ez volt a büntetése, mert novemberben véletlenül az emberi világba tévedt, és még a varázspálcáját is ott felejtette. Ezért kellett a Nagy Varázslókönyv összes varázsigéjét is kívülről megtanulnia. Bogyónak még mindig zúgott a feje tőle. Elánia éppen mondani akart valamit, de helyette tüsszentett egy hatalmasat. Nem éppen tündérien káromkodott egyet, és tüstént varázsolt magának egy csomag papírzsebkendőt. Bogyó magában kuncogott. Elánia kitartóan trombitált. A furcsa betegség, melyet Bogyó hozott be Tündérbirodalomba az emberek világából, egyáltalán nem javított Elánia kedélyén. - Bogyó, mi lesz már? Most azonnal idevarázsolod magad hozzám!