Csipkerózsika [antikvár]

Részlet a könyvből: "Volt egyszer egy király meg egy királyné. A király nap mint nap reggeltől estig uralkodott, éppen csak megitta reggel a kávéját a királynéval, és máris körülnézett az országában. „Látod, királyné, milyen szép a mi országunk, csuda jó kedvem lesz, ha csak kinézek az ablakon, hegyek-völgyek, fű-fa, virágok, minden a helyén, a fű zöld, a fákon nőnek a levélkék, futkároznak a nyulak, legelésznek a kecskék meg a tehenek, a kedves nép sürög-forog, munkálkodik, a gyerekek meg vígan játszadoznak." „Hát ez az éppen", mondta erre a királyné, „a kedves népnek mennyi gyereke van, aki futkározik, csak nekünk nincs egy se, hiába kötögetem a kis aranyharisnyákat, varrogatom az ezüst rékliket, a sapkácskákat, ingecskéket, hiába! Minálunk üres a bölcső, ó, de boldogtalan, ó, milyen boldogtalan is vagyok!" „Hát nem azért fogadtunk föl tizenhárom tudós tündért, hogy vigyázzanak a boldogságra?" kérdezte a király erre megmérgelődve. „Mit csinálnak a kisasszonykák akkor, talán lopják a napot?""