Csitri Erzsi [antikvár]

Részlet: A ferde torony A legtöbb gyermek tudja, hogy a nagymamák szíve mennyire tele van jósággal, szeretettel, gyengédséggel unokái iránt? Bizonyára minden nagymama ilyen, hanem azért a mi nagymamánk még a nagymamák közt is ritkította párját. De hiszen szerettük is ám, ahányan csak voltunk. Szerettük? Ez a szó talán nem is elég. Valósággal bálványoztuk. S amikor csak lehetett, mindig dicsekedtünk is vele, még pedig olyan módon, mintha a nagymama egyenesen a mi személyes előnyeinkhez tartozott volna. Ha kis pajtásainkkal beszéltünk, felhozhattak azok a maguk rokonságából annyi nénit, bácsit, ahányat csak akartak, azért nekünk elég volt az egy nagymamát hozni fel s ez mindig a mi javunkra nyomta le a mérleget. Mert hát hiába, ilyen nagymamával azért a többi gyermekek mégsem dicsekdhettek. S ezt nem csak mi vallottuk be, hanem a többi gyermekek is, akik csaknem ugy szerették, mint mi, az ő saját unokái és ezek szintén csakugy oda sereglettek köréje, mint mi magunk, mert hát a mi nagymamánk az egész falu gyermekségének szerető, jóságos nagymamája volt.