Csitri Erzsi [antikvár]

Részlet a kötetből:Csitri Erzsike Szép, bérces vidéken, lombos tölgyerdőkkel borított hegyek aljában, ezüstvízű kanyargó folyócska partján terült el Füzesfalva, még pedig olyan mély völgyben, hogy az arra járó vándor mindég csak úgy véletlenül fedezte fel, ha történetesen lenézett egy-egy dombtetőről. Ilyenkor látta csak meg a szép, kerek völgyben elterülő falucskát, mely olyan volt, mintha épületeit játékházak gyanánt pajkos gyermekek szórták volna szerteszét. Egyik helyen oly messze voltak egymástól, s úgy hátat fordítottak egymásnak, mint két haragos ellenfél, míg a falu másik végén olyan tömött, rendetlen csoportban szoronkodtak, mint valami gazdátlan, megijedt nyáj. Csakhogy aki a füzesfalvi népet ismerte, az aztán nem is csodálkozott a falunak meglehetősen elhanyagolt külsején. Mert a lakosság bizony szegény volt s ha élni akartak, ugyancsak szorgalmasan kellett a fa- és agyagedénykészítéssel meg a kosárfonással foglalkozniok; s így arra már nem igen maradt idejük, hogy a házukat csinosítgassák.