Csöppike az iskolában [antikvár]

Részlet a könyvből: Csöppike újéve Tik-tak, tik-tak! A kakuk-óra újév reggelén még vidámabban ketyegett, mint máskor. Legalább Csöppikének úgy tetszett. Alig várta, hogy Mári bejöjjön. Valóságos indiánus üvöltéssel fogadta a szakácsnét, aki mérgesen befogta a fülét. - Egyszer már majd megrepesztetted a dobhártyámat - bosszankodott a Mári - újból kedvet kaptál erre a szórakozásra? Miért kiabálsz olyan éktelenül? Csöppike kacagva guggolt fehér ágyacskájában és vígan dalolta: - Boldog újévet, boldog újévet! A haja úgy ragyogott a reggeli napfényben, mint az olvasztott arany és az arcocskája virult, mint a májusi rózsa. - A Szaplonczay gyerekek még sokkal jobban tudnak kiabálni, mint én. Különösen a Kasszandra. Igaz, hogy a Melindának is jó a torka. De Márikám, miért nem kivánsz nekem te is boldog újévet? - Boldog újévet, boldog újévet - motyogta a Mári. - Jobb volna, ha inkább elkerülnéd a Szaplonczay gyerekeket. Ezt szívesebben venném, mint a „boldog újévedet". - Miért? - kíváncsiskodott Csöppike. - Miért haragszol a verklis bácsi gyerekeire? - Mert egy bankigazgató kislányához úri társaság való - felelte a szakácsné és gyorsan öltöztetni kezdte Zsuzsikát. - Ezentúl Zsuzsikának hívlak, nem illik már ilyen nagylányhoz a Csöppike név.