Csöppike kalandjai Párisban [antikvár]

Részlet: Csöppike, kislányom, holnap korán kell felkelnünk, mert apuka kívánsága szerint minden falatot otthon kell elkészítenünk! - mondta Martos igazgató felesége, leányának, Zsuzsikának, egy téli estén, mialatt buzgón varrogatott a fiatal lány kelengyéjén. Csöppike elpirult örömében. - Anyuci! Hát mégis igaz? Olyan, mint egy álom! - Kis bohó! - nevetett a még mindig feltűnően bájos és fiatalos Rózsika mama. - Hát még mindig nem birod elhinni, hogy holnap lesz az eljegyzésed? Mári szakácsné (aki a nyár óta feltűnően rossz színben volt) ezüsttálcákat fényesített a pohárszéken. Nehezen visszafojtott bosszúságára hirtelen kitört és eget kért. Annyira ragaszkodott ugyanis Csöppikéhez, hogy már a puszta gondolat, hogy kedvence menyecskesorba lép és elhagyja a szülői házat, szinte beteggé tette. Szemlátomást fogyott, mióta Kenyeres tanár Martos Zsuzsikának udvarolt és most, az eljegyzés előestéjén, a félelem szinte összeszorította a szivét. Bánatának úgy adott kifejezést, hogy két poharat összetört és olyan kurtán-furcsán beszélt úrnőjével, de még inkább Csöppikével, mintha Martos maga meg a lánya az ő házában teljesítette volna a háztartási alkalmazott teendőit.