Csöppike kalandos utazásai [antikvár]

Részlet a könyvből: Tudjátok-e kis olvasóim, hogy akadnak az emberek életében olyan időszakok is, amikor alig várják a napok múlását! Különösen a boldog ifjúkorban akadnak olyan időszakok szép számmal, mikor az Idő rokkáját forgató tündér kezét egyre gyorsítani szeretné a türelmetlen és újat áhító fiatal lélek. Marton Zsuzsika, aki tizennégy esztendős fruska létére még mindig a Csöppike névre hallgatott, alig várta, hogy tavaszébredése után virágba boruljon a rét. A nyarat végig mulatta Pesten, úszott, teniszezett s szüleivel sokat kirándult, meg Kárpátiékkal, akik mindig magukkal vitték Annuska leányukat is, akit Csöppike példájára még mindig a Szöszike névvel illettek. Az ősz iskolai előkészületekkel telt el, a tél pedig hosszabbnak tűnt fel, mint valaha. Tavaszra már ujjongva számolgatta a napokat, a mi Csöppikének és az első igazi, meleg napsütéses nyári napon boldogan köszöntötte az arany szabadság felvirradását: a nagy szünidőt. Csöppike piruló arccal és könnyes szemmel állított be haza. A kezében az évvégi bizonyítvány, amely - mi tagadás benne kis olvasóim, rosszabb volt, mint valaha!