Csöppike tavasza [antikvár]

Részlet a könyvből: „Hattyú" fedélzetén nagyon csöndes és szomorú emberek ültek. A víg nyaralók, akik boldogan utaztak néhány hét előtt a balatoni fürdőhelyekre, gondterhes ábrázattal gubbasztottak a helyeiken. Különösen a nők voltak szörnyen megrémülve, az anyák, akik fiaikat, a fiatal asszonyok, akik férjeiket féltették a közelgő háborútól. Az eljövendő veszedelmek előszele megfeküdte a levegőt, az emberek lidércnyomást éreztek a lelkükön. Martosné együtt üldögélt Kárpátinéval. Szöszikét az izgalmak és a gyors csomagolás fáradalmai annyira megviselték, hogy anyja vállára hajolva elaludt. Mári ott feszengett az egyik padon. - Nem érdemes az étterembe lemenni! hiszen most nagyon rövid ideig tart a hajóút, - morogta mérgesen. Bár még ezért is kár. Jobb volna mindjárt vonatra ülni. - Örülj, hogy most nem hajózunk végig a Balatonon, mint Idefelé. Most úgyis csak átszeljük a tavat és Siófokon vonatra ülünk, - vígasztalta Csöppike a szakácsnét, aki fekete ünneplőjében olyan tisztes külsejű volt, mint egy úriasszony. - Még csak az kéne! berzenkedett Mári. Nem is kellett volna Pestről kimozdulnunk, akkor nem ért volna bennünket ez a baj!