Dalban mondom el... [antikvár]

1. Melody Az élet - történjék bármi is a folyamán - egy szívdobbanással kezdődik és ugyanúgy ér véget: mindnyájunk életének egyéni lüktetése, saját dallama van. A dallam hullámozhat, akár a lélegzet; indulhat egyetlen hanggal, hogy aztán versszakonként kiteljesedve fokozatosan harmóniává váljon. Számomra azonban ennél jóval többet jelentenek a dalok. - Nyolcvanöt font hatvanhat lesz - közölte a hipermarket pénztárosa, engem pedig ennek hallatán elöntött a rémület. Mások szemében nyilván nem tűnik különösebben lesújtónak ez a hír. Egészen szolid összeg egy háromtagú család egyheti élelmezésére. A férfias külsejű pénztárosnő tekintete sem utal olyasmire, hogy ütött volna az utolsó órám, vagy a szoknyám begyűrődött volna a bugyimba. A probléma a bankszámlámban keresendő: világosan tudom ugyanis, hogy ma, február 21-én az egyenlegem valahol a nyolcvanfontos határ környékén mozog. „You Can't Buy Me Love" (A szerelem nem vehető meg), csendül egyszerre a fülembe a jól ismert Beatles-szám. Ebben önmagában semmi meglepő nincs. A hipermarketekben mindenüttjátszanak zenét, különben milyen ritmusra vánszorogna körbe az a sok üveges tekintetű vásárló? De ez az, ami miatt megrémítenek a pénztáros szavai: hiszen éppen szorult anyagi helyzetemet próbálom magyarázni.