Dániel úr [antikvár]

Részlet a könyvből: Cserép Dániel volt a kísértet. - Anti! Szejke Anti! Nagyon megijedtem. Gyökeret vert a lábam, nem tudtam mozdulni. A Gyilkosból kiáltotta valaki a nevemet. Szülővárosomat hegyek veszik körül, hatalmas erdők terülnek el vidékén. Felhőbe nyúló bércek, szédítő szakadékok váltakoznak nagy össze-visszaságban. Itt is, ott is kőcsúcsok emelkednek ki a vadonból, mintha a mesebeli óriások dobálták volna szerteszét a sziklákat. A titánok itt ostromolták meg egykor az egeket... A székely föld minden jellemző vonása megtalálható a tájon. Gyönyörű panoráma köröskörül a láthatár. Távol a Hargita felhős vonala látszik, nagymessze, az erdős végtelenségben a havasok fehérlenek. Sokat gyönyörködtem gyermekkoromban a táj festői szépségében. A Veres-erdő volt legkedvesebb kirándulóhelyünk. Napokat töltöttünk ott á szünidő alatt. Különös erdő volt. Minden veres volt benne, még a fű is. A fák és bokrok olyan színesek, mintha valaki befestette volna őket.