Decemberi csillagok [antikvár]

1. Undok hétfő Azt álmodtam, hogy egy nagy, 2Öld réten szaladok piros pulcsiban. Esik az eső, de valahogy nem ázom mégsem. Hogy lehet ez? — gondolkodtam, és akkor Csrrrrrrü! Tratatataüü! Te jó ég! Mi ez? Lelőttek? A vekkeróra. Vége volt a rétnek, volt-nincs a piros pulcsi. -Nyuszifül, ébresztő! - szólt egy rekedt hang az ajtó felől. Csak lassan tisztult ki a tekintetem. Egy homályos alakot láttam. Ki is ő? — töprengtem. -Mit bámulsz, kislányom? - kérdezte tü-reknedenül. Aha, megvan! O az apám! -Nem vagyok Nyuszifül, érted?!! - kiabáltam, és végre felfogtam, hogy reggel van. Reggel, de még micsoda reggel! Hétfő reggel, a matek doli reggele, a hét első undok reggele — ahogy tetszik. Azaz nem tetszik egyáltalán. A szombatokat szeretem, a szép, nyugalmas szombatokat. Csak mdnám, miért rövidebb minden szombat, mint a hét többi napja. 3 Wpli , i ¦ i I 1. h'