Dél csillaga [antikvár]

Részlet a kötetből:Azok a fura francziák. - Beszéljen, uram, hallgatom! - Uram, van szerencsém megkérni leányának, miss Watkinsnak kezét. - Alice kezét ? ... - Igen, uram. Kérelmem, úgy látszik, meglepi önt. Talán megbocsátja, ha fárasztom azzal, hogy kissé megmagyarázzam, a mit talán rendkivülinek tart. Huszonhatéves vagyok. Méré Czipriánnak hivnak. Bányászmérnök vagyok s a műegyetemen jeles oklevelet nyertem. Családom tisztességes és köztiszteletben áll, bár nem gazdag. A franczia konzul a Fokföldön bizonyságot tehet és fölvilágosítást adhat; ha többet is akarna megtudni, barátom, Barthés Faramond, a rettenthetlen vadász, kit ön jól ismer, mint általában mindenki Griqua-földön, szintén bizonyíthatja szavaimat. Én itt tudományos megbizatásban vagyok, a tudós akadémia és a franczia kormány megbizásából. Mult évben az Instituttól a Houdart-díjat nyertem egy munkámért, mely Auvergne vulkánikus szikláinak vegytani elemezéséről szólt. Vaal gyémánttermő vidékéről szóló dolgozatomat, melyet rövid időn befejezek, a tudós világ bizonyára rokonszenvesen fogja fogadni. Ha visszatérek, Párisban a bányászati iskola tanárává fognak kinevezni s állandó lakásom lesz ott az egyetem-utzában 104-ik szám alatt, a harmadik emeleten. Fizetésem a jövő év január elsején négyezernyolczszáz frankra emelkedik. Tudom, hogy ez nem Peru, azonban magánmunkáim eredménye, a kisérletek, akadémiai díjak és szakközlönyökben kiadandó dolgozataim ez összeget csaknem meg fogják kétszerezni. Hozzáteszem, hogy igényeim szerények, mi sem gátolja tehát, hogy boldogok legyünk. Uram, van szerencsém megkérni leányának, miss Watkinsnak kezét.