Diákbankárok [antikvár]

Részlet a könyvből: Amikor egy négy kilós tyúk elveszti egyensúlyát, az nem szokott zaj nélkül megtörténni. A vizesszoba pitvarajtaja amúgy is billegett, nagyon gyenge lábon állt kóczsineggel kötözött csuklóin, s amikor a nehéz kotlós felrepült az élére, az egész lécszerkezet befelé bólintott. Ettől megveszekedett az egész egyensúlyi helyzet, a tyúk kurrogott, csapkodott szárnyával, de végül is lebukfencezett az üres pléhvödörre, s most már ketten együtt akkora csattanással kötöttek ki a cementen, mintha beütött volna a házba a mennykő. A kívülmaradt kis csirkék kórusban felcsipogtak, Kovács úr pedig lefordult a pricsről. Meztelen talpa ébredt fel először a vizes, hideg talajon, s ahogy, ágya szélén ülve, kezével beleragadt a szalmazsákba, alulról felfelé kezdett a világba éledni. Amikor az ébredés felért a szájáig, nagyot ásított, s még feljebb következett volna agyának koponyája és benne az elmeél. Körülnézett. Kétségtelenül világos volt és a szörnyű éjtszaka, fekete árnyaival együtt eloszlott. Ami maradt, mint napvilágnál összeadható tétel, ennek a falusi, vedlett falú mosókonyhának sivár szomorúsága, a pitvarajtó fölött kívülről belátszó acélkék ég, s a valahonnét, ebbe a keretbe emelkedő górétető, hegyes facsücskével, melyre tavalyi kukoricaháncsból csokrot kötött a bírógazda és ottfelejtette.