Dínók között [antikvár]

Időutazásom sok millió évvel ezelőtt játszódik, a kréta korszakban. A Földön akkor paradicsomi élet uralkodott. Hüllők uralták bolygónk élővilágát. A növények virultak, terebélyesedtek, az állatok dúskáltak a jólétben. A kréta korszak a nagyon régi földtörténeti korszakok egyike, 145 millió évvel ezelőtt élte fénykorát. Az idő tájt az egész bolygót állandósult trópusi éghajlat jellemezte. Ma több éghajlat jellemző bolygónk élővilágára. E változás oka, hogy a Föld forgástengelye a merőlegeshez képest mára 23 fokkal elferdült. A krétakorban még merőlegest zárt be a forgástengely, az északi és a déli pólusokon kisebb jégsapkák voltak, ahol kevésbé érvényesült a Nap melege. Az éghajlati tényezőkhöz igen viszontagságos földrajzi tényezők párosultak. Földrengések, vulkánkitörések, tornádók, hurrikánok tarkították a rövid nappalokat és az éjszakákat. Az akkori viszonyok megértéséhez még korábbig, a Naprendszer kialakulásáig kell visszamennünk. Kezdjük a Naprendszer kialakulásával, amolyan játékos formában. Képzeljük el a Napot mint egy óriási, vörösen izzó labdát. Ez a labda látszólag mozdulatlanul lebeg az űrben (valójában bizonyos irányban halad egy nála nagyobb csillagrendszer, sőt csillagvárosok részeként). A Nap, azaz a vörösen izzó gömb körül kering kilenc kisebb labda, a bolygók, mindegyik a saját pályáján, egy vonzó erő segítségével, amelyet közelsége miatt elsősorban a Nap (és az összes távolabbi csillag, bolygó) idéz elő.