Dongómacik kalandjai tavasztól télig [antikvár]

Részlet: 1 ÉDES /\ fehér hósapkás domb mögül kikémlelt a napocska. Hunyorgott, pislogott, majd lassan gurulni kezdett a kék égbolton. Gurult, gurult, addig gurult, míg egészen fel nem melegedett. Mosolygott az egész világra és olyan meleget csinált, akárcsak egy kályha. Felmelegítette a hósapkákat; a hóból patakokat és hóvirágokat varázsolt. Vidáman világított, a földből előcsalogatta a zöld fűszálakat és felébresztette az alvókat téli álmukból. A kert mögötti határban felébredtek a vörös bogarak, egy citromlepke és Dongómami is. - Megnézem, hogyhogy ilyen meleg lett - mondta Dongómami, és ahogy kinyitotta a bedeszkázott ablakot, a napsugár megcirógatta az arcát, majd átszökkent az ágyikóra és ott megsimogatta 7