Egy fiús könyv [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Az utolsó téli szünetünk vége egy kicsit olyan, mint valami győzelmi kör a meccsek végén. Túl vagyunk hét gimis féléven, és már csak egy - valójában jelképes - félév van hátra. Szeretném ezt úgy megünnepelni, ahogy az átlagos srácok szokták: végre egyedül lennék egy kicsit, és miközben totál lezsibbad az agyam, eltűnnék a YouTube nyúlüregében. De erre sajnos esélyem sincs. Mert az ágy túlsó végéből Autumn bámul engem arra várva, hogy magyarázatot adjak neki. Az órarendem még nem állt össze, pedig két nap múlva kezdődik a suli, és a jó órákra hamar megtelnek a helyek, és mit is mondhatnék - „ez annyira jellemző rád, Tanner". Autumn is pontosan ezt mondja. Egyébként igaza van: tényleg jellemző rám. De nem tehetek róla, hogy a kapcsolatunkban ő a hangya, én meg a tücsök. Mindig is ez volt a felállás. - Minden rendben. - Minden rendben - ismétli, lehajítva a ceruzáját. - Ezt a szöveget akár feliratként is hordhatnád egy pólón. Autumn az én kősziklám, a biztonságos fészkem, a legeslegjobb barátom - de ha suliról van szó, elképesztően és kínosan pedáns. A hátamra fordulok, és a mennyezetet lesem az ágyból. Másodikos korunkban, rögtön az után, hogy ideköltöztem, ő pedig a szárnyai